Hogyan is élnek a látássérültek? Hogyan főznek, sminkelik-e magukat, mit hogyan találnak meg, szoktak-e facebookozni, hogyan nyaralnak, nem verik-e át őket a boltban a fizetéskor? Folytatódik a Vakrepülés színház tagjaival készült beszélgetés, immár néhány gyakorlati kérdéssel. (A beszélgetés első részéhez klikk ide!)
Klikk a nyilacskás lejátszóra, vagy alatta a letöltésre!
Különleges élmények értek nemrégiben egy speciális színházi előadás alkalmával. A Vakrepülés társulat „Az éjszaka tapintása” című előadására érkeztem, amiben amatőr vak színészek játszanak, teljes sötétségben. Az előadásra minden más megszokott színházi darabnál nagyobb interaktivitás jellemző, amiben óriási jelentősége van az illatoknak, a hangoknak, az érintésnek, de még vizet is spriccelnek a nézők közé…
De talán már ott kezdeném az élménybeszámolót, hogy a produkció kezdete előtt az épületbe belépve a kissé eldugott helyen lévő mosdót kerestem. Szokatlan érzés volt, hogy egy látássérült fiatalember, Pál Zsolt vezetett oda az épületben olyan otthonosan és természetességgel mozogva, mintha semmi szokatlan ne lenne abban, hogy ő vezet engem.
Egyébként Zsolttal és a vakokból álló színi társulat tagjaival az előadás után hosszabban is elbeszélgettünk, beavattak a látók számára misztikus világukba.
Máj Kriszta – ő énekelte annak idején a „Vakvagányok” című Tímár Péter film főcímdalát is –, valamint Pál Zsolt (Pille) és a színi társulat tagjainak jóvoltából a színdarabbal kapcsolatos információk után számtalan olyan tabukérdésre is választ kaphattam, mint például hogyan főznek a vakok, nem szoktak-e eltévedni az utcán, szoktak-e sminkelni, nem verik-e át őket a boltban a fizetéskor… de most hallgassunk bele legelőször is a darabba, illetve beszélgessünk erről!
A hanganyag letöltése | Lejátszó megnyitása új ablakban
A beszélgetésnek van egy második része is, érdemes meghallgatni azt is!